Amikor elkezdtem a történetmesélés (storytelling) felépítésében, funkcióiban elmélyülni, akkor nagyon hamar egyértelművé vált, hogy a személyes történetmesélés és az üzleti történetmesélés különválasztható. Noha hatással vannak egymásra, de sokan nem észlelik tudatosan a különbségeket.
Manapság a vállalkozók, cégek úgy közelítenek a történetmeséléshez, hogy felszínre hozzák a személyes történeteket, amiket beépítenek a vállalkozás kommunikációjába, hogy színesebbé, emberibbé és hitelesebbé tegyék azt. Ez nem egy rossz dolog, azonban a személy általában nem rendelkezik azokkal a történetmesélési készségekkel, amelyek keretet adnak az üzleti igények kielégítésének.
Mint ahogy nagy különbség van egy novella megírása és az üzleti narratíva megfogalmazása között…
Mit jelent a személyes történetmesélés?
A személyes történetek általában inspiráló, erőteljes, személyes átalakulást elmesélő történetek. Érzelemdúsak, így könnyű megérteni őket és kapcsolódni hozzájuk. Ez bármi lehet, egy humoros történettől kezdve, egy tanulságos küzdelmen át egy nagyon személyes emlékig, ami valami életbölcsességet tanít. Az Instagram posztjaim esetében gyakran szeretem a személyes történetmesélést alkalmazni, és vállalkozó vagy szakértő ügyfeleimnek is szívesen tanítom ezt a kommunikációs formulát.
A cél minden esetben az, hogy megmutassuk az emberi oldalunkat, közelebb hozzuk a közönséget, megjegyezhetővé tegyük magunkat a nagy zajban és kapcsolatokat építsünk. Nemrég például InstaStories-ban meséltem a követőimnek a kisfiam iskolai évismétlésének történetéről, és a mai napig kapok üzeneteket ehhez kapcsolódóan. Noha a vállalkozásomhoz nincs köze, hozzám kapcsolódási pontot jelentett sokaknak.

Bloggerként megtanultam, hogy amikor az ember megfogalmaz valami őszinte, személyes élményt, akkor valódi csoda történik. Minden félelmünk ellenére átadjuk az érzelmeinket a közönségnek, aki értékeli azt, hogy befogadhatja és a saját érzelmeivel egyesítheti. Amikor megosztjuk a személyes élettörténetünket és életbölcsességeinket, akkor hitelesek, önazonosak és inspirálóak vagyunk.
Amit viszont egy személyes történet megosztásakor nem teszünk, az az üzleti probléma megoldása. És itt jön be a képbe az üzleti történetmesélés.
Az üzleti történetek nem rólad szólnak, hanem a közönségről
Gyakran keresnek meg vállalkozók olyan kérdéssel, hogy “most akkor mutassam meg a reggeli rutinomat Instagramon? Nekem nem izgalmas az életem a történetmeséléshez.” A gondolatait úgy terelem legkönnyebben a helyes irányba, ha elmondom, hogy a vállalkozásának történetei nem róla szólnak, hanem a közönségről.
Ebben az esetben a fókusz a vásárlókon, az ügyfeleken, a munkatársakon van. A cél pedig mindig valamilyen üzleti igény kielégítése.
Olyan történetet kell mesélned, amiből még hiányzik az örömteli feloldás, de mégis az általad javasolt módon motiválja és cselekvésre készteti a közönséget. Érzelmi reakciót idéz elő, de máshogy mint a személyes történetmesélésnél, ahol van egy végkifejlet és ehhez kapcsolódnak. Fontos a releváns kontextus meghatározása, a konfliktus felvázolása és a megoldási stratégia ajánlása.
Találkozhat egymással a személyes és az üzleti történetmesélés?
Természetesen! A jó személyes és üzleti történetek segítenek emberivé tenni a vállalkozást. Az üzleti történetmesélés kezdődhet például személyes történettel, ami összekapcsolja a közönséget és a mesélőt. Ha megfigyeled, akkor gyakran látni olyan online tartalmat (például YouTube vagy Podcast epizódot, hírlevelet), ahol a személyes élménnyel indul a felütés (miért foglalkozik a témával? mi volt a személyes nehézsége az életben? stb.), de ebből gyorsan átfordul egy üzleti történetbe, ami majd másoknak megoldást jelenthet.
Tehát míg a személyes történet a mesélőről szól és elmondja a megoldást, ezáltal inspirál, addig az üzleti történetmesélés a közönségről szól és inkább ajánlást, javaslatot tesz a megoldásra, amivel cselekvésre ösztönöz.