Meg tudod ugrani a saját korlátaidat? Képes vagy önreflexióra és fejlődni? Ki tudsz lépni az általános keretek közül? Ezeken múlhat a személyes márkád sikeressége.

Nemrég üzenetben elküldtek nekem egy szakértői posztot, ami arról szól, hogy az Instagramra milyen hosszú tartalmakat érdemes kitenni, naponta hányszor és milyen céllal. A küldő azt fűzte nekem hozzá, hogy már rosszul van az ilyenektől és lassan az egész közösségi médiától.

Elgondolkodtatónak találtam.

És ahogy gondolkoztam rajta, egyre jobban megértettem azt, amit érez.

Social media managerként gyakran találkoztam azzal, hogy az ügyfél a közös munka megkezdése előtt egyetlen dolgot akar: számokat. Hányszor fognak kimenni posztok, milyen gyakran lesznek Story-k, milyen hosszúak lesznek, hány új követő fog jönni stb. Az a baj ezzel, hogy aki így áll hozzá, az épp a közösségi média és a tartalomgyártás lényegét nem érti.

Aki ezekre a skatulyákra fókuszál, az soha nem fog kiemelkedni a tömegből.

Az emberiség fejlődésének egyik alapja, hogy képesek vagyunk a megélt tapasztalatokat rendszerbe foglalni és továbbadni az utódainknak, akik így már arra alapozva léphetnek tovább. Ez a túlélés alapja. Ezek az univerzális tudások tartják össze a társadalmakat és viszik egy irányba.

A személyes márkaépítésben azonban ezek a legnagyobb ellenségek.

Általános igazságokhoz ragaszkodni egyet jelent azzal, hogy belesimulsz a többi ember közé.

Ezt te is tudod, mégis ezt csinálod. Miért? Mert biztonságos. Nincs kockázata.

Aktuális téma most, ezért hozom fel, hogy a hegymászók halálával kapcsolatban is minden alkalommal olyan kommentek tömegeit lehet olvasni, amik arról szólnak, hogy “minek ment oda? Így járt.” Ezek a kommentelők meggyőzik saját magukat arról, hogy jól döntenek minden egyes alkalommal, amikor nem lépnek ki a biztonságos zónájukból (a fotelből), mert így tovább élnek.

Míg az, aki máshogy tesz, megütheti a bokáját.

Azonban tartalomgyártóként nem az életedet kockáztatod, mégis ugyanaz a piros lámpa villog a szemed előtt.

Univerzális szabályokat követsz és közben nagy eredményeket vársz tőle… Aztán, amikor nem jön be, akkor keresel egy újabb univerzális szabályt.

Ahelyett, hogy a saját szabályaidat és rendszereidet dolgoznád ki!

A baj nem az, hogy ismerjük ezeket a szabályszerűségeket, és az sem baj, ha kipróbáljuk őket. A baj az, hogy inkább ragaszkodunk hozzájuk, ahelyett, hogy sokkal több figyelmet fordítanánk a saját személyiségünk, a saját hangunk, erősségeink és gyengeségeink megismerésére.

Ne elfogadd a szabályokat, hanem teszteld az időd 10%-ában, a maradék 90%-ban pedig alkosd meg a saját szabályaidat.