Érezted már azt, hogy semmi más nem korlátoz abban, hogy belekezdj valamibe, csak az a bizonyos hang a fejedben, ami azt mondja, hogy nem vagy elég jó? És azt, hogy mindenkinek meg akarsz felelni és olyan mintha nem is a saját életed élnéd? Smith Andi a legjobb ember, hogy felrázzon, mert olykor kegyetlenül szókimondó, máskor lágyan terelő és szemfelnyitóan őszinte. Hamarosan indul a 10 hetes Tényleg Élet kurzusa, ami valódi fordulatot jelenthet a résztvevők életében. Vele beszélgettem.

Andi tapasztalata és tudása nagyon összecseng azzal, amit én is képviselek az utóbbi időben. Azzal, amiért és ahogyan elindítottam a Pedig készen állsz-t. Minden szavára érdemes odafigyelni, ezért változtatás nélkül hozom nektek ezt a terjedelmes interjút.

Hogy tapasztalod, miért alakul az ki, hogy az emberek fejben korlátozzák magukat és ilyenkor jellemzően bele sem kezdenek a terveik megvalósításába? 

A rövid válasz úgy szól, hogy: azért, mert emberi agyunk van. 🙂 Kicsit kifejtősebben: az egyik fő ok az ún. Motivációs Triádban keresendő. Az agyunk evolúciósan úgy fejlődött, hogy életben tartson minket. Ehhez 3 egyszerű parancsot próbál betartatni veled: 

  1. Kerüld a fájdalmat, rossz érzéseket (fizikai és lelki értelemben is)
  2. Keresd az azonnali, vagy legalábbis gyors örömöket (instant gratifikáció)
  3. Kövesd a legkisebb ellenállás irányát (hogy minél több energiát takaríts meg arra az esetre, ha mondjuk rád támadna egy kardfogú tigris. 

Az agyad a Dopamin nevű neurotranszmitterrel jutalmazza, ha olyasmit cselekszel, amit az agyad a túlélésed szempontjából előnyösként érzékel. (Sajnos a modern civilizációnkban rengeteg dolog van, ami megtéveszti az agyat, így pl. rengeteg dopamint kapunk a social media like-okért, és nagyon könnyen válunk internetfüggőkké). 

Mint ebből jól látható, az emberi agynak igazából egyetlen ambíciója van: a túlélés. 

És éppen ezért némi érdekellentétbe kerülünk a saját agyunkkal, amikor olyan magasröptű hóbortokat akarunk kergetni, mint az “értelmes élet”, “boldogság” és “kiteljesedés”…

Egy vállalkozás, különösen az elején, csupa olyan lépésekkel jár, melyek teljesen szembe mennek a motivációs triádnak: 

  1. Valami újba belevágni mindig félelmetes – mert az agyad számára minden veszélyes, amit nem ismer. Ezen kívül láthatóvá válunk, ezáltal kitesszük magunkat mások ítéletének (ami önmagában evolúciós halálfélelem-gombokat nyomkod). Folyamatosan kisebb-nagyobb kudarcokat kell elviselnünk.
  2. A vállalkozás minden, csak nem gyors és könnyű kielégülés. Ellenkezőleg: az egyik legjobb példája annak, amikor hosszú időn keresztül és sorozatosan le kell mondanunk azért, ami a pillanatban kellemes lenne, egy láthatatlan, jövőbeli “sokkal jobb” ígéretéért. 
  3. A legkisebb ellenállás iránya azt jelenti, hogy az agyad minden lehetséges eszközzel meg próbál rávenni, hogy ne csinálj semmit. Ennek érdekében hol Netflix-szel kísért, hol összezavar, hol rémtörténetekkel próbál megbénítani – és így vagy úgy, de gyakran sikerrel jár. Vállalkozóként tehát nem elég, hogy folyton kényelmetlen lépéseket kell megtennünk, de ehhez ráadásul még hatalmas agy-ellenállást is le kell küzdenünk. 

Ami a legdrámaibb abban, hogy soha senki nem tanította meg nekünk az agyunk működési alapelveit, az az, hogy ezeket a teljesen természetes és normális folyamatokat holmi jellemdeficiteknek, morális defekteknek hisszük. Pl. lustának, akaratgyengéknek, krónikus halogatónak tartjuk magunkat – holott csak a motivációs triád parancsát követtük.

És mivel ez negatívan kivetül az énképünkre, egy csomó mindent elhiszünk magunkról, ami még jobban korlátoz az elindulásban vagy a továbblépésben. Ebből a negatív spirálból szinte lehetetlen egyedül kilépni, mert amit nem látsz, arról nem tudsz.

A motivációs triádon kívül persze ott vannak még a belénk kondicionált korlátozó hiedelmeink is. Klasszikus pl. Erre a “biztos állás”, “biztos jövedelem” szókapcsolat – miközben a vállalkozást a bizonytalansággal, kiszámíthatatlansággal kapcsoljuk össze – erre tanítottak minket a szavak utján, és mi öntudatlanul fenntartjuk és továbbadjuk ezeket a hiedelmeket. 

Biztos, hogy rengeteg vállalkozói félelmet ismertél meg, akár a saját tapasztalatodból, akár másokén keresztül. Mik a leggyakoribbak? 

Bár az emberek azt hiszik, bizonyos helyzetektől, események bekövetkeztétől félnek: valójában mindig attól az ÉRZÉSTŐL félünk, amiről úgy véljük, az adott eseményben meg kell tapasztalnunk. 

A legerőteljesebbek, a már korábban említett okok miatt, azon félelmeink, melyeket az agyunk a túlélésünkkel köt össze. Az egzisztenciális szorongás, félelem természetesen ide tartozik: hogy kudarcot vallunk, anyagilag csődbe megyünk, és emiatt legalábbis híd alatt végezzük, és kukákból eszünk majd. Érdemes a legnagyobb félelmeinket időnként kimondani, leírni, mert az agyunk, tudtunkon kívül sokszor már már komikusan drámai rémképekkel ijesztget. 

A legtöbb ember nem érti, milyen evolúciós félelem áll bizonyos kínos érzései mögött. Csak azt tudja, hogy nem akar “szerepelni”, megmutatkozni (mert fél az ítélkezéstől, nyilvános megszégyenüléstől és kirekesztéstől). Vagy azt veszi észre, hogy halogat és szöszmötöl, mert amit kiad a kezéből, az minimum tökéletes kell legyen. 

Sokan erénynek tartják a perfekcionizmust, pedig félelem és bizonytalanság rejtőzik mögötte. Ez is, és az Imposztor szindróma is a jó öreg “nem vagyok elég jó” lemez különböző trackjei. 

Ezekkel örökre le lehet számolni vagy ilyenre ne is számítsunk, mert vissza-visszatérnek? 

Én azt gondolom, hogy a félelmekkel nem lehet “leszámolni”, és nem is kell. 

Minden érzés legitim, minden érzésnek oka és helye van az életünknek, és minden érzés megtapasztalása hozzátartozik az emberi létezésünk teljes megtapasztalásának. Az az elképzelés, hogy örökre leszámoljunk a félelemmel, már azért is paradox, mert miért akarnánk ezt, hacsak nem azért, mert félünk félni? 🙂

Viszont a bizonyos helyzetekkel kapcsolatos félelmeink természetesen dekondicionálhatóak. Pl. elsőre félhetünk live-ozni, de mikor már a századikat vesszük fel, a gondolataink addigra automatikusan egészen másról fognak szólni, mint az első alkalommal – így az érzéseink is megváltoznak. Az érzéseinket ugyanis az elhitt gondolataink okozzák. 

Az érzéseink nem arra valók, hogy leszámoljunk velük, hanem, hogy érezzük őket. 

Viszont fontos, hogy megértsük az érzéseink okát és szerepét az életünkben. Az elménk és gondolataink menedzselésével az érzéseinkbe is jelentősen be tudunk avatkozni, és ez nem csak azért hasznos, mert bizonyos destruktív, akár rutinszerű érzelmi folyamatokat le tudunk állítani, hanem azért is, mert kívánt érzéseket elő is tudunk idézni, meg tudunk teremteni. Ez pedig nem csak abból a szempontból jelentős, hogy jobban érezzük magunkat, hanem azért is, mert az érzés a tett üzemanyaga – az, ahogy érzed magad, jelentősen befolyásolja a tetteidet, ill. azok eredményét. 

A leggyakoribb visszajelzés, amit vállalkozóktól kapok a nehézségeikkel kapcsolatban az, hogy nem merik megmutatni magukat a közösség médiában. Hogyan lehet erre fejben felkészülni?

Borzasztó hasznos elsajátítani annak képességét, hogy megfigyeljük a gondolatainkat. Az attitűd minden esetben megválasztható, de ennek a legtöbben nincsennek tudatában, vagy nem tudják, hogyan kell: ezért gyakorlatilag a beléjük kódolt, alapbeállított attitűdjük passzív elszenvedőiként élnek. Ez olyan, mint egy életen át fuldokolni egy levegőtlen szobában, amikor bármikor kinyithatnád az ablakot. 

Szóval megtanulni technikákat, melyekkel képessé válsz figyelni és menedzselni az elmédet, az én véleményem szerint nélkülözhetetlen, ha valaki sikeresen akar vállalkozni és megmutatkozni a világban. 

Ezzel ugyanis képessé válik függetleníteni magát mások véleményétől, képes lesz alakítani az attitűdjén, sőt, kedvére választani bármilyen attitűdöt, amit egy adott helyzetben, egy kívánt végkimenetel szempontjából előnyösnek tartana. 

Gyakorlatilag ez az, amiben verhetetlen a jó coaching – akár szakemberre bízzuk, akár megtanuljuk, hogyan coacholhatjuk magunkat: nagyon konkrétan forintosítható a különbség azok között, akiknek ez része az életének, és azok között, akiknek nem.

Ha egy gondolatot kellene kiemelnem, ami – főleg az indulásnál – rengeteget segítene: hogy szabad, sőt, szükséges rosszul csinálni. Mindenki azért nem csinálja, mert egyből jól akarja csinálni, és fél, hogy nem sikerül. Valamikor elfelejtettük, hogy a tanulás lényege, hogy amíg nem tudjuk, addig rosszul csináljuk. Aztán jobban, egyre jobban, és csak hosszas gyakorlás után jól – de még akkor is lesznek rosszabb napjaink. Elfelejtettünk tanulók lenni – és ez rengeteg vásárlóba kerül nekünk. Szóval a javaslatom az, hogy ne akard jól csinálni. Csináld rosszul, csináld bárhogy: csak csináld. Sokszor – addig, amíg már jó lesz. 

Nemrég tértél vissza Amerikából. Mit tapasztaltál, van különbség a hazai vállalkozói hozzáállás és az ottani között? Merészebbek? Mi magyarok tényleg kicsiben gondolkozunk? 

Az első, zsigeri reakcióm az volt erre a kérdésre, hogy IGEN. Igen, és igen.

Az amerikai kultúra bátorítja, biztatja a vállalkozást. Azt hirdeti, hogy bármit lehet, bárki lehetsz, és én személyesen is látom ennek gyakorlati bizonyítékait. Mivel ebből a gondolkodásból adódóan sokkal kevésbé számít a papír, mint az, hogy mit tudsz, és mit teszel le az asztalra: ismerek olyan fekete vállalkozónőt, aki sosem érettségizett le, tiniként anya lett, és most milliós vállalkozása van, és többszázan csüggünk a szavain. Magyarország rettentő földhözragadtan gondolkodik a formális dolgokról: papírról, címekről, intézményrendszerekről: ami nagyon korlátolt és konzervatív gondolkodást eredményez. Márpedig a vállalkozásban hatalmas előny a kreativitás, a minél szabadabb, inventívebb gondolkodás, és az amerikai kultúra megadja ezt a szabadságot. Rendkívül lendületes, dinamikus, nyitott, és a tapasztalataim szerint nagyon csapatban gondolkodó, együttműködésben érdekelt társadalom. A személyes tapasztalatom az, hogy a nyitottság, közvetlenség, a diverzitás és inkluzivitás szintén óriási előny üzleti szempontból az amerikai társadalomnak, míg ránk sajnos számomra jellemzőbbnek tűnik a zártság, a kirekesztő, elitista gondolkodás, a távolságtartóbb attitűd. 

A mi himnuszunk a balsorsról, bűnhődésről és az igazságtalanul ránk mért szenvedésről szól. Az amerikai függetlenségi nyilatkozat elidegeníthetetlen jogként hivatkozik az életre, a szabadságra, és a boldogság keresésére. A himnuszukban a szabadság földjének, és a bátrak otthonának nevezik Amerikát. 

Ez a fajta nyelvi és kulturális kondicionálás óriási hatással van az egyén gondolkodására, világnézetére, és az alap viszonyulására különböző helyzetekhez.

Ugyanakkor azt mellé kell tennem, hogy én egy life és mindset coach vagyok, és a közeg, amiben mozgok, az a többezer kollegám, akikkel mind egy közös mentortól, Brooke Castillo-tól tanulunk. A Life Coach School szakembereiként a legfőbb vállalásunk az, hogy jó példák legyünk az emberiség számára arra, hogy mi minden lehetséges, amikor az ember megtanulja uralni az elméjét és érezni az érzéseit. Hiszünk a lehetetlen célok elérésében, és ezt az eredményeinkkel bizonyítjuk. Szóval mi konkrétan arra lettünk “kiképezve”, hogy nagyban gondolkodjunk, és innen nézve szinte mindenki kicsiben gondolkodik. 

És ha igazán fair akarok lenni, akkor azt is az összehasonlítás végére kell írnom, hogy kulturális különbözőségeinktől függetlenül a tény, hogy nekik is, nekünk is emberi agyunk van, a legfontosabb dolgokban nagyon hasonlóvá tesz minket. A business coaching amerikai ügyfelekkel is pontosan ugyanúgy néz ki, ugyanolyan témákról zajlik, mint magyar ügyfelekkel. Ugyanazok a félelmeink, ami fáj, az ugyanúgy fáj… A perfekcionizmusban, a megfelelési kényszerben és az ún. Hustleing-ben is nagyon hasonlók vagyunk – vagyis mindkét nép hajlamos arra, hogy végkimerülésig hajszolja, túldolgozza magát. 

Mesélj, miről szól pontosan a Tényleg élet kurzusod és kiknek lesz hasznos? 

A Tényleg Élet arról szó, hogyan férj hozzá a belső erődhöz és bizonyosságodhoz. 

Képzeld el, hogy az értékességedben soha többé nem kételkedsz. Egész egyszerűen evidenciaként kezeled, hogy az értéked 100 %-os. Egy pillanatra játssz el a gondolattal, hogy milyen mértékben és formában változtatná ez meg a mindennapi döntéseidet, megéléseidet, cselekedeteidet? Többé soha nem kellene senkinek semmit bizonyíts. 

El sem tudod képzelni talán, mennyi energia szabadul fel ezzel, amit mind örömre, alkotásra, valódi, félelem mentes kapcsolódásra tudsz fordítani állandó kétségek, bizonygatás és önvédelmi mechanizmusok működtetése helyett. 

Az agyadból kitisztítjuk a lehúzó, blokkoló, megbetegítő gondolatokat – és ezek nélkül képessé válsz tisztán, ítélet nélkül látni, szeretni, érezni, létezni. Ez a tapasztalás rádöbbent, hogy korábban csak félig éltél. 

Röviden, ebben a programban pontosan azt tanulod, amit korábban említettem: hogyan menedzseld az elmédben kavargó gondolatokat, miközben félelem és ellenállás nélkül érzed az érzéseidet. Amikor ez jól megy, az a kapcsolataidban, az egészségedben, a megjelenésedben, a munkádban, a pénzügyeidben – gyakorlatilag az életed összes területén látványosan megmutatkozik. 

Éppen ezért mindenkinek hasznos, aki úgy érzi, több lakozik benne, mint ami megnyilvánul, és készen áll kezébe venni a sorsának irányítását.  


Ha készen állsz a Tényleg Életre, akkor Smith Andi weboldalán minden információt megtalálsz és tudsz jelentkezni. Szeretettel ajánlom!

(Visited 168 times, 1 visits today)